|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 4 találat | lapozás: 1-4 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Hofi Géza 2006. július 28.Moldova György könyvet írt Kádár Jánosról, az igazságosról. Meg sem jelent, de már készülőben a botrány. Valamikor népszerű volt Moldova otthon és Erdélyben is. A rendszer tűrte. Azóta nyilvánvaló, hogy a megtűrtségnek ára volt. Ahhoz, hogy közkedvelt lehessen valaki, jóváhagyás kellett. Elsősorban a rendszernek teljesítettek. Berkesi András, Szilvási Lajos, Hofi Géza színpadon – és még annyian mások. Moldova György nem titkolta, fegyverrel harcolt ötvenhatban. Regényben (Akar velem beszélgetni?) emléket állított az eseményeknek. Akkor végzett volna akár Kádárral is. Most már bánja és szégyelli. Moldova könyve a forradalom ötvenedik évfordulójára jelenik meg. Ez sértő. Moldova igazolni akarja Kádárt egy hamis életrajzzal, holott Kádár hazaáruló volt. A szovjet harckocsik védelme alatt érkezett a parlamentbe, még a felesége is így fogadta: „Ezt a sz...t hagyhattad volna Rákosiékra. Nem neked kellene csinálni.” Kétszázezer magyar elmenekült, tizenhatezer-kétszázat állítottak törvény elé, 229 a vérpadra jutott. Moldova mégis tántoríthatatlan. A kilencvenes évek elején egy pesti színházban műsorra tűztek holmi sebtében összefércelt drámát Kádár feleségéről, Mariska néniről. Főszerepben a Marosvásárhelyről áttelepült színésznővel. Korai volt az igyekezet, bukott minden, és a jobb sorsra érdemes művésznőnek megbocsátás azóta sincs. /Pakot Fülöp: Előlegezett botrány. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 28./2008. február 19.Czika Tihamér nem számított arra, hogy ilyen indulatosan fogadják cikkét. Köszönetet mondott Nagy Lászlónak, hogy megmutatta, mi a különbség a tudomány és az áltudomány között. Hálás Kósa Ferencnek, Markó Bálintnak és Nagy Károlynak, akik mellette érveltek. Czika elutasította, hogy az egyház „bekeményített tekintélyelvű rendszerét nem érheti bírálat. ” Aki kritikus velük szemben, „azt eltiporják, kirúgják, áthelyezik, ellehetetlenítik” – ezek „több évszázados uralkodhatnékom beidegződések”. Czika megmagyarázta, hogy az „egyház is a nép adójából működik”. „Az egyházakról kritikusan írni az erdélyi konformista sajtóban tabunak számít” – szerinte. A magyarországi jobboldaltól lemásolt kommunistázást Czika nem kívánja minősíteni. A cikkíró úgy tudja, hivatalos felmérések szerint ma már ateista többségű állam például Franciaország, Svédország, Csehország, Hollandia, Észtország, Németország, továbbá a legtöbb európai ország állami oktatási rendszerében vagy teljesen tiltott a vallásoktatás a világnézeti semlegesség nevében, vagy ha van, akkor csak fakultatív. Czika szerint „az erkölcsi nevelést a szüleinktől kapjuk, nem az egyháztól”, továbbá az egyházak lassan-lassan kitúrják épületeikből éppen azokat a magyar iskolákat, amelyeket keserves harcok árán szereztek vissza a tanárok és a szülők a kilencvenes évek elején. /Czika Tihamér: Csak az órát állítsuk vissza, ne az időt! (Hofi Géza) = Szabadság (Kolozsvár), febr. 19./2011. március 29.Aszfalt-tangóSok évvel ezelőtt Hofi Géza mondotta volt, hogy „a járdát nem kiharcolni, hanem leaszfaltozni kell”. A legendás magyar humorista azonban aligha volt jártas a politikában, mert ha az lett volna, akkor legalábbis árnyalja kijelentését, valahogy így: „Miután kiharcoltuk, a járdát nem árt le is aszfaltozni.” A politika ugyanis szavazatszerzésről szól, a szavazó szimpátiájának megszerzéséről, és – legalábbis olyan, fejletlen demokráciájú országokban, mint amilyen Románia (és Magyarországot is nyugodt lelkiismerettel ide sorolhatjuk) – a szavazói szimpátia igencsak furcsa logika alapján működik. A szavazópolgárt látszólag igen kevéssé érdekli a járda aszfaltja, sokkal fogékonyabb a járdakiharcolás mikéntjének ecsetelésére, a hangoskodásra, az állandó csatazajra. És látszólag az sem igazán érdekli a szavazót, hogy a hangoskodók általában szájhősök, hogy ágyúval akarnak verebet fogni, illetve hogy legtöbbször éppen az elszámoltatást leghangosabban követelőknek volna elszámolni valójuk. Számtalan példát lehetne adni ilyen politikusokra a kommunizmust elítélő, a korruptakat karóba húzással fenyegető – bár kommunista múltja, ingatlan- és flottapanamái kapcsán elhíresült – román államfőtől, el egészen a demokráciát sárba tipró budapesti „fülkeforradalmárokig”. Hasonló példát szolgáltatott tegnap Tőkés László volt püspök is, aki az igazság és a becsületesség bajnokaként elveri a port egyrészt a romániai magyar sajtón, mivel az nem teregeti ki az RMDSZ-es politikusok korrupciós ügyeit, másrészt pedig magán az RMDSZ-en, amelynek bihari szervezetét „a magyarhoni MSZP-maffia bihari leányvállalataként működő klikknek” nevezi. A sajtóról csak annyit, hogy igaza van Tőkés Lászlónak: a románhoz képest az erdélyi magyar sajtó valóban gyámoltalan. Ennek a gyámoltalanságnak, szemérmességnek, tekintélytiszteletnek azonban éppen ő maga volt a legnagyobb haszonélvezője. Ha összehasonlítjuk, hogy a román sajtó mit és mennyit cikkezett a volt püspök viselt ügyeiről azzal, ahogyan a magyar média tálalta ugyanezeket az ügyeket – nos, azt hiszem: Tőkés László nem kívánhatja őszintén, hogy a román sajtóhoz legyünk hasonlatosak. (És bizony a román média ellen indított sajtópereit sorra elvesztette...) Ami az RMDSZ-t vádló tételeit illeti: Tőkés szerint „az RMDSZ-párt az erdélyi magyar közösségnek kijáró összes romániai és magyarországi költségvetési forrás fölött egymaga diszponál, és a román adólejek és a magyar adóforintok százmillióinak élvezi a kizárólagos monopóliumát”. Az európai parlamenti képviselőnek különösen az adóforintok fájnak, legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy felkéri a magyar kormányt: az elszámoltatási kormánybiztos hivatala keretében határon túli elszámoltatási kormánymegbízottat is nevezzen ki. No, itt megáll a tudomány, véget ér a logika. Hiszen köztudomású, hogy a Fidesz-kormány már tavaly óta minden Erdélynek szánt magyar költségvetési pénzt Tőkés László és az általa vezetett EMNT felé irányít. Köztudomású, hogy a honosítással kapcsolatos tájékoztatás leple alatt pártépítéssel foglalkozó demokrácia-központok működését magyar költségvetési pénzekből finanszírozzák (hiszen amikor megkérdezte lapunk a demokrácia-központok vezetőjétől, honnan származnak ezek a pénzek, hallgatás volt a válasz). Köztudomású, hogy a Szülőföld Alap tavalyi támogatásait a Tőkés-barát szervezetek, intézmények között osztották szét, és aligha lehet másra számítani idén a Bethlen Gábor Alap esetében sem. Köztudomású, hogy a nevelési-oktatási támogatást is Tőkésék osztják idéntől, és az erdélyi vállalkozásoknak szánt gazdaságfejlesztési programot is ők futtatják majd. Mindez köztudomású, mégis az vádol, aki vétkes, a tolvaj kiált tolvajt. A megvádolt pedig hallgat és legyint. Mert ő el van foglalva... a járdaaszfaltozással. Salamon Márton László. Új Magyar Szó (Bukarest) 2012. április 17.Artisjus-díjas Papp Sándor ZsigmondLapunk volt munkatársa, a jelenleg Budapesten élő Papp Sándor Zsigmond is Artisjus irodalmi díjban részesült Semmi kis életek című regényéért. Az Artisjus Irodalmi Nagydíját Spiró György, Könnyűzene-szerzői Életműdíját pedig Malek Miklós kapta idén. Papp Sándor Zsigmond Az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület nyolc kategóriában odaítélt zenei és irodalmi elismeréseit csütörtökön adták át Budapesten. Papp Sándor Zsigmond mellett Artisjus irodalmi díjat ítéltek Zalán Tibornak és Varga Mátyásnak. A nagydíjast méltatva Grecsó Krisztián író többek között azt emelte ki, hogy a Fogság, A jövevény és A Jégmadár című regények szerzője, Spiró György a hozzá mindennél közelebb álló élményanyagról, a saját hagyományáról, örökségéről higgadtan, tárgyiasan, távolságtartóan és gyönyörű egyszerűséggel tud írni. „Ez százévente egyszer, ha sikerül” – jegyezte meg Grecsó. Zalán Tibor Göncölszekér című könyve a díjazottat méltató Margócsy István szerint kitűnő kisprózai elbeszéléseket tartalmaz, amelyeknek műfaját a klasszikus értelemben vett novella és a tárca igen szerencsés keresztezéseként lehetne meghatározni. Báthori Csaba méltatása szerint Papp Sándor Zsigmond Semmi kis életek című könyve nagy erővel, rendkívül változatos és érzékletes stílusban, aprólékos pontossággal idézi fel az 1989-es romániai rendszerváltás előtti és utáni hétköznapokat. Varga Mátyás parsifal, parsifal című verseskötetét méltatva Ferencz Győző arra mutatott rá, hogy a díjazott a világirodalom egyik nagy, többféle változatban fennmaradt, de voltaképpen töredékes legendáját töredékként emeli saját költészetébe, és szembesíti az egyszeri, megváltásra váró emberi élet kiszolgáltatottságával. A Könnyűzeneszerzői Életműdíjjal jutalmazott Malek Miklós sokoldalú, műfajokon átívelő szaktudását Victor Máté zeneszerző, az Artisjus elnöke méltatta, kiemelve, hogy ez teszi megkerülhetetlenné a beatkorszakban született slágereket vagy együttműködését Hofi Gézával éppúgy, mint a 90-es években írt szimfonikus zeneműveket, amelyekkel pályája kiteljesedett. A szerzői jogvédő egyesület közleménye szerint az év produkciója a Hobo Blues Band búcsúkoncertje, az év könnyűzeneszerzője Szirtes Edina „Mókus”, könnyűzenei szövegírója pedig Beck Zoltán lett. Az év komolyzenei művének járó díjat Decsényi János Samblant de joie című alkotása nyerte el. Az év magyarnóta-szerzőjének pedig Jászteleki Sánta Józsefet választotta a zsűri. MTI Krónika (Kolozsvár) lapozás: 1-4
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
